Lássuk, milyen történeti háttere van a cukornak eme kis történelmi karcolatból...
Már az ókorban is ismerték az olyan édesítoszereket, mint méz, a különbözo édesgyökerek, növények, melyek édesítoszerként szolgáltak, vagy Ázsia déli részén a nádcukorból kinyert édes lé, amellyel kereskedést is folytattak, s nagy népszeruségnek örvendtek a távolabbi vidékeken is. A cukor azonban a mai formájában nem létezett, a legkorábbi európai feljegyzések szerint olyan ezer évvel ezelott jelent meg egy-két olyan országban, amelynek kikötoje volt, s ahová a kereskedo hajók elszállították azt, s itt is csupán a felso rétegek, mint a királyi udvar, vagy a nemesek engedhették meg maguknak azt, hogy cukorral ízesítsék ételeiket, italaikat. A cukorkészítés kezdetleges módszerére azonban már Kr. u 300-ban rájöttek az indiaiak, ahonnan továbbterjedt Egyiptomba, s itt tökéletesítették a procedúrát, ám az ezen módszerrel készített cukor még mindig messze áll a mai változattól, hiszen ez amolyan szirupos lé volt, nem finom kristálycukor.
Az 1700-as évek derekán egy német patikus, Marggraf hosszú évek kísérletezése után rájött, hogy cukrot nem csupán cukornádból, hanem répából is ki lehet vonni, az o általa kidolgozott eljárást aztán tanítványa, Achard tökéletesítette, s a 19. század elején már létre is jöttek a legelso répacukorgyárak, ahol a maihoz viszonyítva kezdetleges technológia révén 100 kg cukorrépából mintegy 4 kilónyi tiszta cukrot nyertek, ami messze alulmarad a mai átlagnak, hiszen a mai megoldásokkal, és finomítási eljárásokkal immár 13-15 Kg cukrot tudunk kinyerni egy mázsa alapanyagból.
Jelenleg a világ összcukormennyiségének a 70%-a nádcukorból készül, 30%-a pedig répából, eloállítása mndkét esetben ugyanaz, hiszen a feldarabolt növényt áztatják, kipréselik, és mésszel letisztítják, ami tulajdonképpen a finomítást jelenti, s így eltarthatóvá, szennyezodésmentessé válik a kinyert cukortartalom. Legvégül pedig a kristályosítási folyamat végén megszáírtják az elkésztett cukrot, s így nyeri el kristályos, fehér állagát a végtermék.
Tévhit a barna cukorról
Sokan úgy hiszik tévesen, hogy a barna cukos egészségesebb a fehér cukornál, ez azonban nem így van, mivel a cukorkészítés legutolsó fázisa változik a barna cukor eloállításakor, ami annyit tesz, hogy melaszt kevernek a kinyert anyaghoz, ami barnás színt kölcsönöz a cukornak. Lényegében tehát ugyanolyan tápértékkel bír mindketto, a barna cukrot csupán marketing fogásból készítik és értékesítik. Ha valóban egészséges édesítoszert szeretnénk használni, akkor javasolt mézzel ízesíteni italainkat, ételeinket, hiszen ennek magas ásványi anyag tartalma van, és a glikémiás indexe kevesebb minta fele a hagyományos cukorénak, s nem utolsó sorban olyan enzimeket is tartalmaz a természetes méz, amik hasznosak a bélmuködés szempontjából.
Sajnos, a túlzott cukorfogyasztás népbetegsége a cukorbetegség, ami százmilliókat sújt a mai világban, rengetegek életét keseríti meg az édes cukor, ésédesítoszerek a diabétesz kialakulása által.
Sajnos ma már szinte minden élelmiszerben találunk hozzáadott cukrot, hiszen rendkívül jó ízesítoszer, még olyan termékekbe is belekeverik a gyártók a cukrot, amirol nem is álmodnánk, manapság már a ketchup-tól kezdve az ízesített ásványvízen áta makaróniig mindenben találunk hozzáadott cukrot.
A cukor tehát megédesítheti mindennapjainkat, a gasztronómia egyik elengedhetetlen ízformáló kelléke, mely különlegessé varázsolja ételeinket, ám meg is betegítheti szervezetünket, súlyproblémákat és egyéb nem várt és nem kívánt kórok kialakulásához járulhat hozz, ezért érdemes mértékkel fogyasztani, hogy elkerüljük a kellemetlen következményeket.
Kapcsolat